Limitáló gondolatok és a nyelvtanulás

Mint az élet számos területén, sajnos a nyelvtanulás során is gyakran tapasztalhatunk limitáló gondolatokat, romboló meggyőződéseket, melyek nagyban hátráltatják a haladásunkat. Az önszabotázs, azaz önmagunk hátráltatása gyakoribb, mint gondolnánk. Az önszabotázs a legtöbb ember életében kisebb vagy nagyobb formában, de jelen van, legtöbbször viszont nem tudatosan. Ami pedig tudattalanul zajlik le bennünk, azon érthető módon nem tudunk változtatni addig, amíg nem tesszük tudatossá. ☺

4 leggyakoribb limitáló gondolat a nyelvtanulásban:

1 Az egyik, talán leggyakoribb önromboló meggyőződés nyelvtanulásnál a „nekem ez nem megy”. Illetve egyéb variációi: „Nincs nyelvérzékem. Én ezt sosem fogom megérteni. Már általánosban/középiskolában sem értettem. Évek óta tanulom az angolt, de egyszerűen nem jutok előrébb. Nem tudok megszólalni. Ehhez már öreg vagyok. Nekem mindig is nehezen ment a nyelvtanulás. Én ebben sosem voltam jó” stb.

Nyilván az egészséges önkritika a nyelvtanulásnál is elengedhetetlen, de ez a fajta negatív hozzáállás, magunk lekicsinyítése vagy beskatulyázása semmiképpen sem célravezető és sajnos folyamatosan saját magát generálja, ami a sikerélményektől is megfosztja a tanulót. Amíg valaki így gondolkodik saját magáról, hogyan is lehetne sikeres nyelvtanuló? Majdnem minden tanulható és a legtöbbször csak arról van szó, hogy: 

• az illető idáig neki nem megfelelő módszerrel tanult,
• nem kapott megfelelő visszajelzést, 
• vagy éppen a saját motivációját kell újragondolni, megtalálni.

 Az is fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját erősségeivel és gyengeségeivel, ha pedig valami elsőre vagy másodszorra sem sikerül, akkor azt ne kudarcként, hanem a tanulási folyamat részeként fogja fel. 

 

2 Egy másik „kedvelt” limitáló meggyőződés a „nincs időm” és társai kft.: „Egész nap rohanok, este esek haza. Akkor kezdjek el tanulni? Nincs rendszer az életemben. Még rengeteg minden mást is kell csinálnom. Mások hogy szakítanak erre időt? Biztos nincs ennyi dolguk, mint nekem. Ha több időm lenne,… „ és a többi.

Tény, hogy manapság elfoglaltabbak az emberek, mint régen, felgyorsult az életünk, több a teendőnk. Viszont a nyelvtanulás belefektetett idő nélkül nem megy. Sajnos nem olyan, mint a csirke, amit beteszünk a sütőbe, majd ledőlünk pihenni, 1 óra múlva ránézünk és voilá, kész is. Jó hír viszont, hogy nem kell naponta órákat aktív tanulással tölteni, mert munka és sokszor család mellett ez tényleg kivitelezhetetlen. Megfelelő időmenedzsment és kisebb, elérhető célok kitűzése, mint pl.: minden nap reggel elolvasok 1 oldalt, vagy minden este 20 percet tanulom az új kifejezéseket, megnézek egy részt a kedvenc sorozatomból stb., csodákra képes és az ember könnyebben marad motivált is. ☺

 

3 Szintén gyakoriak a „bezzeg mások….” kezdetű mondatok: „Másnak elsőre sikerül. Más biztos elsőre megérti. Másnak több ideje van. A szomszédom fia még csak 12 éves, de már szinte folyékonyan beszél angolul. A barátnőm bezzeg 4 hónap alatt lenyelvvizsgázott, én miért nem?” stb. 

Önmagunk másokhoz való hasonlítása néha még motiváló is lehet, de szerintem a mai social media-val behálózott világban ez inkább borzasztóan hátráltató és rengeteg értékes energiát és időt emészt fel, legtöbbször észrevétlenül. Ezt az értékes energiát saját magunkra és saját fejlődésünkre is fordíthatnánk. Ha ezt tesszük, máris nem lesz annyi időnk másokkal foglalkozni. Mindenkinek más életútja van, mindenki máshogy tanul, mindenkinél más működik, ezért tehát teljesen felesleges bárkihez is hasonlítani magunkat. Sajnos az egész társadalom ezt a hasonlítgatást és versenyeztetést erősíti, viszont ha önmagunkra és a saját haladásunkra, kitűzött céljainkra és elért eredményeinkre fókuszálunk, máris sikerült kiszakadni ebből a körforgásból. A (szerintem) legfontosabb: önmagunkhoz képest jobbnak lenni. Hiszen mindig csak önmagunkkal fogunk tudni igazságosan versenyezni!

 

4 A „már többször megpróbáltam, de…” kezdetű mondatok: „Már annyiszor megpróbáltam, de egy idő után valamiért mindig abbahagytam / elakadtam / elment a motivációm nyelvtanulás közben.”

Van, amikor tényleg nem szabad görcsösen erőltetni a dolgokat és ragaszkodni hozzájuk, de a legtöbbször itt is inkább arról van szó, amiket már az előző 2 pontban leírtam (nem megfelelő módszertan, sikerélmény és visszajelzés hiánya). Ha az ember sokáig nem kap visszacsatolást egy olyan dologgal kapcsolatban, amibe energiát és pénzt fektet, netán még az önbizalma sem a legtöbb, akkor egy idő után biztosan meg lesz győződve arról, hogy ő alkalmatlan és neki nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Az is megtörténhet, hogy az adott személynek alapvetően nincs elég kitartása vagy akaratereje. Szerencsére ezek a dolgok is tanulhatók, fejleszthetők. A hogyan az megint a pontos célkitűzéshez kapcsolódik, és olyan kérdések megválaszolásához, mint a Mit akarok ezzel a nyelvvel elérni? Miért van rá szükségem? Szeretném-e és képes leszek-e kamatoztatni a nyelvtudást? Milyen szintre szeretnék eljutni? Bele fogom-e tudni és bele szeretném-e fektetni a kellő időt, pénzt és energiát? 

 

Mit tehetünk limitáló gondolataink, szokásaink ellen?

Az önromboló gondolatok felismerése és tudatosítása az első lépés, ez már fél siker! Utána a gondolatok, berögződések mélyére kell ásni, az okokat megtalálni és szépen lassan új szemléletet és szokásokat elsajátítani, majd azokat a mindennapokba integrálni. Ugye milyen egyszerű így leírva? A legnehezebb rész az új szemlélet és szokások kialakítása, hiszen a berögződéseink is hosszú évek alatt formálódtak és megszabadulni tőlük nem egyszerű feladat. Viszont, itt is igaz, hogy nem szabad az agyunknak túl sok időt hagyni a gondolkodásra. Bele kell vágni és nem azon gondolkodni, hogy jaj, de lehet, hogy ez nekem nem fog menni, vagy nincs elég időm stb. A rossz berögződések leküzdésében Önmagadon kívül, nagy segítség lehet persze a megfelelő tanár is. A vágyaink saját magunknak való megfogalmazása és reális célok kitűzése (elsősorban a belátható, rövid távú célok) is segítenek fókuszban maradni.